Sziasztok! Kissé (sőt nagyon) nagy bűntudattal és bocsánatkéréssel állok elétek. Az oldalt 2008. augusztus 6-án nyitottam meg, s azóta kaptam miatta hideget, meleget egyaránt, de szerencsére a másodiknak az aránya vezetett. Körülbelül 2 és fél (?) évig szerkesztettem az oldalt, hol magam, hol többen, de végül mindig magam maradtam. Most átvette Mór, s ez nem csak ideiglenesnek tűnik, ám egy kis félsz is van bennem, mivel ő is már abban a korban van, melyben én (idén 18-ak leszünk), és hát lássuk be, ebben a korban már nem a Hannah Montana kéne, hogy érdekeljen minket. Próbáltam én tovább nyújtani az időt, hogy minél később kelljen erre a “levelemre” sort keríteni, mert az oldalt nem akartam elhagyni, hiszen annyi munkám van benne. Mégis, most megteszem. Azt hiszem, kinőttem a gyerekes álmokból, melyek sokszor adtak erőt, amit a lapba fektettem. Nem azt mondom, hogy nem jó gyereknek lenni, pusztán azt, hogy ideje felnőnöm. Nem jó színt fest az az emberre, hogy egy Hannah Montana lapot üzemeltet. Eddig mindig rejtegetni kellett ezt a lapot a legtöbb ismerősöm elől, nehogy melegnek gondoljanak. Sokan megvádoltak ugyan ezzel, de nekik csak azt mondom, hogy én legalább mertem felvállalni az oldalt s annak témáját, így heteroszexuálisként is. A baj az, hogy kinőttem az oldal témájából. A Hannah Montana mögött felfedeztem egy kis képmutatást, a Disney rossz oldalát, s ez megijeszt. Egy gyerekekkel foglalkozó csatornának nem kellene ilyen dolgokat mutatnia. A másik meg, hogy elvesztettem a hitem Miley-ban. Régen annyira szerettem, de mostanában folyton azt mutatja, hogy ő milyen vagány (akar lenni). Nem jön be. Én a régit akarom, aki sokat mosolygott, nem volt beképzelt, és életvidám volt! Lehet, hogy ő is felnőtt? Nem tudni. Kedves látogatók, egy szó, mint száz. Ez a búcsúlevelem. Itt az ideje új vizekre evezni, belevetni magam jobban a közösségi életbe, több barátot szeretnék szerezni, s lássuk be, az sem utolsó szempont, hogy végre párt találjak magamnak. Ne izguljatok, folyamatban van! ;) Az a helyzet, hogy az oldal már csak nyűg volt a nyakamon, mert már a kedvem is elment tőle, sokszor írtátok chatbe is, hogy miért nincs frissítés, és ez is lelombozott. Azonban voltak egészen felbátorító chatesek, akik miatt újra akartam szerkeszteni, de már nem megy. Mert amire legalább megtanított ez a gyerekes ugyan, de remek emberformáló sorozat, az az, hogy tedd azt, amit szeretsz, s bár másnak fájni fog, idővel majd megértik. Most itt az én időm, remélem senki nem haragszik rám. Nagyon nehezen szántam rá magam, hogy ezt megírjam, de végül sort kerítettem rá, így a 18. szülinapom előtt 10 nappal. Köszönöm a Veletek töltött éveket, s kívánok az oldalnak, Mórnak, minden látogatónak sok-sok szerencsét! Aki meg szeretne találni, annak elmondom, hogy a SztarokLeszunk.Hu-n megtalál. S talán kinőttem a Hannah Montanából, de mindig is egy részem lesz. Egy csodás gyermeki részem. Hannah Montana Mindörökké!